Tudtad-e?

Tudtad-e, hogy Magyarországon volt egy gyár, amely csapágyakat gyártott, focicsapata volt és komoly hazai és nemzetközi potenciállal rendelkezett?

Bizony, ez egy valódi siker történet lehetne. Ma ezt úgy mondanák, hogy egy befutott startup, igaz komoly politikai háttérrel és hátszéllel, de ilyenre nem csak a "dicső" kommunista időkben volt példa, főleg az ilyen nagy ipari vállalatoknál és ipari tevékenységeknél.

Kezdjük is a történetet ott, hogy 1950-ben megalapult a Csapágyjavító Nemzeti Vállalat Diósdon, ami egy jó alapot adott ahhoz, hogy két évvel később 1952-ben megalapuljon Debrecenben a Gördülőcsapágygyár, amely főleg golyóscsapágyakat készített és a GD márkajelzéssel látták el a csapágyakat. Ezután gyorsan átalakult a diósdi Csapágyjavító Nemzeti Vállalat is Diósdi csapágygyárrá, amely kiemelten kúpgörgős csapágyak készítésére specializálódott. Ez az időszak egy igazi felfutási időszak volt ahhoz, hogy létrejöjjön egy igazi kommunista, retró életérzésű gyár a Magyar Gördülőcsapágy Művek a diósdi és debreceni gyárak összevonásával debreceni központtal.

Nem csak egy gyár volt

Megalakult az MGM RADAX márkanév, amely valóban nevezhető a magyar ipar csodájának, hiszen a mai napig vannak olyan kereskedések, ahol még mindig kaphatóak a régi típusú MGM márkával ellátott csapágyak. De nem csak a csapágy volt itt az érdekes, hanem hogy 4500 embernek volt biztos munkahelye, megélhetése. Mondhatjuk azt, hogy a kommunizmus egyik csodája ez, hogy ennyi embernek volt munkahelye és mégis kevés munka és produktum volt, de mégis nagyobb összetartást és családias hangulatot adott az ott dolgozóknak, mint egy mai gyár, vagy call center. Szinte nem volt debreceni család, aki valamilyen formában ne lett volna érintett a csapágygyártásban. Még ma is sokszor lehet hallani középkorúak, vagy idősebb találkozásakor, hogy: "Téged valahonnan ismerlek... Ja persze MGM!"

Ez csak is úgy lehetséges, hogy nem csak a munka volt az összetartó erő, hanem a munka utáni (vagy közbeni) plusz programok. Mint a családi bográcsozás és összejövetelek, amelyek valóban összekovácsoltak egy egész gyárat. Nem is csoda, hogy ebben a légkörben a 70-es évek közepétől hatalmas korszerűsítések zajlottak le és többféle terméket és nagyobb mennyiségben kezdtek el gyártani. És az sem csoda, hogy ez a légkör egyéb "melléktermékeket" is kisajtolt magából.

Labdarúgás a gyárból

Debrecen sportéletére is komoly hatással volt a Magyar Gördülőcsapágy Művek, hiszen 1954 és 1973 között a foci csapat mellett kézilabda csapat is vitézkedett alacsonyabb osztályokban. Rengeteg fiatalnak nyújtottak így mozgás és sport lehetőséget és nagyon sokan emelkedtek így ki és lettek a debreceni élcsapatok elismert szakemberei vagy éppen játékosai.Például Mező József a DVSC mostani kapusedzője is megfordult itt, de az a Sidó Csaba is itt kezdte edzői karrierjét, aki a későbbiekben jelentős szerepet játszott a debreceni utánpótlás nevelésben és például a Debrecen neki köszönheti Dombi Tibort és Sándor Tamást is.

Hanyatlás

A rendszerváltásig a gyártás folyamatosan zajlott és a rendszerváltás után is úgy tűnt, hogy tovább vihetik az MGM sikeres működését. Azonban, mint sok másnak ennek a mesének is a változó idők vetettek véget. 1993-ban állami tulajdonú részvénytársasággá alakult, ami mint várható volt azért történt, hogy 1996-ban privatizáció áldozata lehessen a Gördülő Csapágyművek. A koreai DAEWOO vette át a gyárat és innen kezdve sajnos már nem beszélhetünk tiszta magyar csapágyról. Sőt igazából csökkent is a csapágygyártás és sok más gyártásba is átment. És a kétezres években már szinte teljesen eltűnt a debreceni csapágygyártás, ami megmaradt az is Diósdra költözött és maradt külföldi kézben.

Érdemes elgondolkodnunk, hogy nem kellene-e jobban figyelnünk az értékeinkre és inkább ne a forintot, hanem a sűrű fillért keressék az állam vezetői is. A magyar emberek érdekei is, hogy legyenek magyar kézben lévő gyárak, vállalatok, cégek, amelyek így ezzel is motiválhatná, nem pedig kihasználná a dolgozókat. Valamint arra is érdemes figyelni, hogy egy cég ne csak munkahely legyen, hanem tudjon többet adni az embereknek, úgy hogy még egy több ezres gyár is tudjon családdá válni.Sok minden nem volt jó a kommunista időkbe és nem is érdemes visszasírni, de azért nem mindent kellett volna kidobni belőle. Reméljük fogunk még örülni magyar gyárak remek termékeinek!

Szakmai támogatónk: Goyo Csapágykerekedés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.